Sorozatunkban áttekintettük, miként öltött magára a film, a zene és az irodalom sátáni jelleget. Azonban ez a folyamat nehezen érthető, ha kihagyjuk a kultúrtörténetből a rituális sátánimádás útját. Úgy is mondhatnánk, hogy zárásképpen megvizsgáljuk: mi a közös Zeusz dajkájában, az egyiptomi Széthben, a gnosztikusokban, Mohamedben, a templomosokban, a szabadkőművesekben és a sátánistákban?
